FEST 2024 - Glasgow

A FEST (Federation for European Storytelling) 2008-ban rendezte meg első konferenciáját, ahol Európa mesemondói és mesemondó szervezetei találkoztak, hogy különböző tematika mentén előadásokon és műhelymunkákon vegyenek részt. 2023- ban Magyarország, Veszprém adott otthont a rendezvénynek. Ezen a rangos eseményen jelentette be a Világszárnya MNSz a megalakulását.

Kedd este érkeztünk, de a repülő késése miatt már csak a szállásunkat tudtuk elfoglalni az esős, zimankós skót nyárban, számunkra a konferencia szerdán kezdődött. A szervező egyesületek bemutatkozása után Steve Byrne beszélt a skót szellemi kulturális örökség helyzetéről. Őt követte Stephe Harrop, aki nagyon könnyeden és szívhez szólóan mesélt új mesemondó terek születéséről. Érdekes volt, hogy Glasgowban egyre több női mesemondó vesz részt ezeknek a tereknek a születésében. Amadu Wurie Khan pedig saját élményét mondta el arról, hogy hogyan találta meg új identitását menekültként, hogyan segített ebben számára az, hogy mesemondó.

A szünetben kávé, angol tea és keksz várt bennünket.

Ezt követően különböző műhelyfoglalkozások és beszélgetések következtek, amelyek közül nehéz volt választani, hiszen legszívesebben mindegyikre beültünk volna. Sikerült megtalálnunk azt a helyet, amelyből a legtöbbet tudtuk profitálni, tanulni.

Csütörtökön korán keltünk és ellátogattunk a helyi múzeumba, amely csodálatos tárlatokat rejtegetett. Természettudomány, képzőművészet, helytörténeti kiállítás, néprajz; mindenből kaptunk egy csipetnyit. Mindez ingyenes belépési lehetőséggel.

A közelben egy templom tornya is csalogatott minket. Ahogy közeledtünk, egy skót duda hangja is felcsendült, és mire odaértünk a "templomról" kiderült, hogy egy egyetem és éppen diplomaosztó ünnepség van. Az eső is eleredt így elvegyültünk a fotózkodó családok között, s mi is fotózkodtunk. A dudással beszélgettünk a skót és a magyar duda közötti különbségekről.

A konferenciára siettünk vissza, hogy le ne maradjunk a műhelyekről. Különböző előadókat választottunk, hogy minél több tudást szívhassunk magunkba, minél több kicserélődés lehessen.

A nap második felében Open space műhely volt. Mint megtudtuk, annyira tetszett a Veszprémben bevezetett forma, hogy mindenki igényelte idén is. A konferencia résztvevői javasolhattak témákat, amelyekhez szabadon csatlakozva, kisebb kerekasztalokban tárgyaltak meg. Mikor újra összejöttünk minden csoport megosztotta a gondolatait, majd együtt lezártuk az idei konferencia hivatalos részét. Jövőre Rómában leszünk, Paola Balbi, a Raccontamiunastoria csapata lesz a szervező.

Fellélegzésképpen elmentünk egy sörre Ronni Gurwicz nevű fiatalemberrel, aki egy izgalmas podcastot készít, velünk tartott még holland és olasz barátunk is.

A Nemzeti Skót Dudás Központban gálavacsorát rendeztek a tiszteletünkre. Az ajtóban egy dudás fogadott bennünket. Az este folyamán hallhattunk meséket is ételekről a fogások között, egész este csodálatos kelta élő zenei aláfestés volt hárfán és gitáron. A vacsora végén egy walesi népszokásnak is részesei lehettünk. Tiszteletét tette Mari Lwyd, egy walesi lókoponya, aki karácsony környékén szokta járni a házakat énekkel és találós kérdésekkel, a mi kántálásunkhoz tudnám hasonlítani.

Ezek után még lehetőségünk volt egy kis skót néptáncot is tanulni. Igazán kellemes este volt.

Másnap reggel vonatra ültünk és ellátogattunk Edinburgh-ba. A város szívétől nem messze laktunk, ámultunk és bámultunk. Megtudtuk, hogy a skótok nemzeti állata az unikornis. Az ódon utcákon sétálva nem győztük befogadni a sok-sok szépséget. Skót dudások, kasmír, kilt, karamell, kávézók, csodás épületek mindenhol.

Az eső, bezavart bennünket egy whiskykóstolóra is. Így könnyebb volt a dermesztő hideget elviselni és megkeresni azt, amire nagyon kíváncsiak voltunk, a Storytelling központot. Szerencsére hamar megtaláltuk, olyan mint egy pici mesemúzeum. Vettünk néhány mesekönyvet és azt is megtudtuk, hogy a közeli kocsmában mesekocsma lesz este.

Micsoda szerencse!

Előtte még felsétáltunk a város szívében magasodó hegytetőre és onnan néztünk szerteszét.

Este 19:30-ra mentünk a skót mesekocsmába, amit ők mesemondó klubnak neveznek. Ezeneken az alkalmakon nem csak mesélnek, énekelnek is. Mindig van meghívott vendégük, de bárki feliratkozhat a listára, így Eszter is mesélt. Ebben a kocsmában 30 éve mesélnek, nagy hagyománya van náluk.

Skócia, és a skót mesemondó közösség, csodás élményekkel és új barátságokkal ajándékozott meg bennünket. Mi pedig vittük a Világszárnya hírét. Bízunk benne, hogy visszatérünk még.

Jövő nyáron pedig irány Ostia, a római FEST!